Kiadó: Orpheusz Kiadó
Szerző: Kobajasi Issza
Fordító: Terebess Gábor
Előszó: Terebess Gábor
Illusztátor: Csi Paj-si
Borító: Csi Paj-si
Lektor: Soós Sándor

Ez a kötet egy 18. századi japán buddhista költő, Issza közel ötszáz haikuját adja közre, amelyek zömmel most szólalnak meg először magyarul. A haiku egyetlen jelenség tömör megidézésével villantja föl a létezés rejtett törvényeit, feszültségeit és ugyanakkor mélységes harmóniáját is. Issza – Basó és Buszon mellett a haiku legnagyobb mestere – sugárzó tehetséggel használja ki a műfaj lehetőségeit. Egyszerű, hétköznapi élményeket elevenít meg bensőséges személyességgel, bölcs éleslátással; hol csúfondáros humorral, hol sejtelmes lírával, a világirodalomban ritka asszociatív tömörítő erővel.
(Steinert Ágota)

Mivel a haikuk roppant rövidek, tömörek, fordításuk ritka nehézségi fokú, a magyar írónak állandóan harcban kell állnia a különböző megkötésekkel (forma és tartalom, szójelentés és versjelentés, metaforák és metonímiák stb.). A kötet műfordítója, Terebess Gábor bravúros munkát végzett, mert az átültetések igen sokat megérzékítenek a japán versművészet e csúcsprodukcióinak lényegéből.
(Új Könyvek, 2001. 8. szám, 163. oldal)

Terebess Gábor – avagy mi a kikapcs?
DIURNUS NAPLÓJA
http://www.klubhalo.hu

Vajon ki, mikor, milyen nyelven írta le először: "kikapcs". Legalább két értelmezése lehet a szónak. Az unatkozó, vagy robotoló embernek: "kikapcs" épp az esemény, a veszély, a kafferbivaly-vadászat, a vízisí, sziklamászás, ejtőernyőzés, ha gyerekkorában bélyeggyűjtő volt: Jáva és Borneo --, avagy Bangkokban luxusszálló szeparé-medencéjében két meztelen lány, aki a testével masszírozza meg az otthon gondterhelt üzletembert. Ez is kikapcs. Avagy fordítva. A gyilkossági osztály golyóálló mellényben élő, stresszes főnyomozója, ha "kikapcs", talán nem adrenalinról álmodozik. Olvassunk hát haikukat, politikára gondolva.

Nekem most a haiku a kikapcs. Kobajasi Issza (1763-1828) haikuversei Terebess Gábor fordításában. (Orpheusz). Talán mert arra sarkallják az olvasót, hogy maximalista értelmezést adjon a sejtető soroknak. Kacsintva, áhítattal, vagy iróniával értelmezze. Főleg, ha közben politizál. Azt mondja: micsoda remek arcképe az önhitt nagyképűnek:


Szerző tán önmagát „cikizi”: jelentéktelen teljesítményt követően is büszkén, mintegy „összehasonlítólag” néz fel a hegyoromra. Szerkezetileg hasonló ez is:


Miként ez is:


Ha ily tömör lennék műfajomban, új kötetem elférne egy levlapon. Csakhogy ehhez az olvasó beleérzése, empátiája kell. Kobajasi Issza sejti, hogy nem minden olvasótól várhatja ezt el. Folyamatos szedésben idézem, szentségtörően: "Pirkad a hajnal. Neked is úgy kell ez a boldogság, csiga?" A rohanó ember hülye, nem áll meg egy versért, ha ezer oldalt rejt is. De hát a japán parlamentben nem kötelező haikuban felszólalni. Még verekszenek is. Hajkuba kapnak.
(Bodor Pál)